Napló részlet 2010 szeptember
Mivel annyira kilátástalan a helyzetem, úgy gondoltam maga a tudat, hogy leírom a véleményemet, tapasztalataimat már önmagában megnyugtat, ezért vettem a bátorságot és megosztom Mindenkivel az érzéseimet.
34 éves vagyok, a szüleimmel élek és egyedül nevelek egy kisfiút, aki 4 és fél éves. Ezek apró részletek, de fontosak ahhoz, hogy megértsék ebben az országban tényleg csak a tehetetlen düh a legelső érzelmi töltet, amivel a legtöbb magyar állampolgár szembesül akkor, amikor belebotlik a felfoghatatlan törvényi rendeletek értelmetlen kavalkádjába, amikor épp segítségre szorulna. Eddig azt mondhatom megálltam a magam lábán méghozzá nő létemre, és teli önbizalommal büszkén néztem reggelente a tükörbe. Már húszévesen dolgoztam, szorgalmasan, becsületesen és kitartóan. Még akkor úgy gondoltam, ennek a sok-sok munkának meg is lesz az eredménye, még hittem a mesékben. Volt vállalkozásom, dolgoztam alkalmazottként is méghozzá nagy cégeknél, mindenhol elismertek és szerettek. A válság eredményeképpen az új autós szakma, amiben én nagyon ügyesen elnavigáltam a férfisereg között, mélyrepülésbe kezdett. Ezáltal az én munkám is, mint értékesítő, egyre kevesebb bevétel hozott munkaadóimnak, akik persze egyes arányban csökkentették a fizetésemet is. A vállalkozásom, amiben beltag vagyok, már több éve nem működik. Időközben gyermekem született, férjhez is mentem. A házasságomat több éves ,,együtt járás" előzte meg, de a baba születése előtt derült ki férjemről, hogy paranoid skizofrén. Voltak ennek előjelei, hosszasan mesélhetnék ennek a súlyos betegségnek a tüneteiről, de most nem ez a lényeg.( de majd mesélni fogok tanulságképpen) Beadtam a válópert és mivel számomra a gyermek biztonsága volt a legfontosabb, le kellett mondanom a gyermektartásról ahhoz, hogy Ő lemondjon a gyermek láthatási jogáról.
Az első számomra döbbenetes eseményt épp ez okozta, hogy a bíróság, hogyan hagyhat ,,magára” egy anyukát egy kisgyermekkel?!? Nem tudom felfogni, hogy egy igazoltam beteg ember, akit 80%-ban egészség károsultnak nevezünk hivatalosan is, és rokkantsági segélyben részesül, egyáltalán hogy szabhat feltételeket?! Hol van ilyenkor a bíróság, aki segít minkét félnek a közös megegyezésben úgy, hogy egyik fél se károsodjon?! Amennyiben az apa alkalmatlan a gyermek nevelésére betegségéből kifolyólag, és emiatt Őt segéllyel segítik, hogy boldogulni tudjon az életben, és emellett nem korlátozzák a munkavállalási feltételeit sem, akkor hol van ebben a történetben az anya, aki egyedül marad egy kisbabával anyagi segítség nélkül?! A GYED és a GYES mire is elég? Albérletre, rezsire, ételre, ruhákra, gyógyszerekre elég!?!?? És utána mi van??? Még sorolhatnám a nem luxus kiadásokat. Nem véletlenül mondtam azt is, hogy ,,nem korlátozzák a munkavállalási feltételeit” sem. Ugyanis a beteg férjem simán elmehetett biztonsági őrnek, simán vezet autót, amikor már számtalan balesetet okozott különböző néven forgalomba állított gépkocsikkal ( pl édesapja gépkocsijával, sajátjával, barátjáéval stb. ) köszönhető ez a betegségnek és a gyógyszerek mellékhatásának is. Kicsit morbid, hogy egy paranoid skizofrén ember, akinek rendszeresen kell orvoshoz járnia, felügyelet nélkül pl. bármikor lehet akár fegyveres biztonsági őr is igaz? Hiába kell már ehhez, ha jól tudom valamiféle alkalmassági teszt, ez a betegséget nem a leépült tudat jellemzi sőt....szóval zökkenőmentesen tölthet ki bármilyen pszichológiai tesztet, ha nagyon odafigyel, simán kaphat egy fegyvert is a kezébe. Nem csodálkozom ezek után a sok megmagyarázhatatlan tragédiára, amikor egy ember családja ellen fordul, majd önmagával is végez. Érdekes, hogy többnyire kezelt vagy már nem kezelt beteg emberről van szó. Persze a tehetetlenség csak rátesz egy lapáttal és lehet, hogy normális tudatállapotban lévő ember is összezavarodik, ha nincs remény arra, hogy a családját boldognak lássa és ételt tegyen az asztalra.
A második döbbenetes élmény, hogy 2 hónapja munkanélküli lettem. Mások tanácsát figyelembe véve már másnap besiettem a lakhely szerinti Budaörsi kirendeltséghez és jelentkeztem a munkanélküli segélyre. Ne beszéljek az ügyintézés körülményeiről, mert ettől csak újra sírva fakadok, hanem elmesélem, hogy a kedves középkorú hölgy, aki felkarolt és segített, valószínűleg nem 1 hónapja dolgozik ott recepciósként, hanem jó emberismeretemből kiindulva, már magasabb beosztású, több éves munkaviszony után rutinosan szolgálta ki az embereket és irányította Őket a megfelelő helyre. A hölgyhöz intézett első kérdésem az volt, hogy működő betéti társaság beltagjaként, ahol a Bt több éve bevétel és kiadás nélkül üzemel, (ennek megfelelően az apeh felé 0 ás adóbevallások mennek) kaphatok-e munkanélküli segélyt? A hölgy a kezembe nyomott nyomtatványon zölddel aláhúzta, hogy ha BT.-m van akkor szükség lesz cégbírósági végzésre, változás bejegyzési kérelmekre, ha van ilyen, eredeti társasági szerződésre és vagy az apeh-tól egy járulékfizetési igazolást kell hoznom vagy az előző munkahelyektől egy T1041 + 13pótlap szükséges majd ehhez. Kaptam egy időpontot 4 héttel későbbre, hogy addig bőven lesz időm összeszedni a rengeteg papírt. Lejárt a 4 hét és én ez alatt az idő alatt nem kis utánajárással összegyűjtöttem a papírokat, be is mentem nyugodt lelkiismerettel, hogy a feladatnak eleget tettem, minden megvan ahhoz, hogy megkaphassam a következő időpontomat. Természetesen az elmúlt 2 hónap alatt folyamatosan munkát kerestem, erről is beszélhetnék jó hosszasan, de ezt majd máskor. Persze egyelőre, sikertelenül. Azért nem estem pánikba, mert számítottam erre a segélyre, és tudtam nem kell sokáig keresnem, bíztam magamban annyira, ahogy eddig is, találni fogok egy megfelelő munkahelyet, a segély pedig arra elég, hogy a lényeges csekkeket feladjam, mert számomra mindig ez volt az első ezért nem vagyok a mai napig BÁR listán sem.
Már elvesztettem a fonalat és hosszú hónapok után úgy érzem, hogy kicsúszott a lábam alól a talaj…úrrá lett rajtam a tehetetlen düh.
Hosszas várakozás után, végre az én sorszámom következett a munkaügyi központban és kezdtem elővenni a nagyon vastag dossziémat. A hölgy kérte a papírokat majd 2 perc sem telt el feltette a kérdést, hogy Ön betéti társaság beltagja? Válaszoltam, hogy igen…erre a hölgy elmosolyodott és tök nyugodt hangon közölte, hogy akkor nem kaphatok segélyt, sőt regisztrálni sem tudnak. Nem sok hiányzott, hogy elájuljak. Majd azt hittem valamit félreértett és elmagyaráztam neki is, hogy a vállalkozásból semmilyen anyagi bevételem nincs, főállásban voltam alkalmazva és abból kaptam a fizetésemet. Kiderült, hogy ez senkit sem érdekel a világon, mind ezek szerint az a tény sem, hogy jelenleg 13.700 Ft családi pótlékból kéne megélnem egy hónapban a gyermekemmel. Életemben először éreztem azt, hogy kifelé menet arra a középkorú hölgyre, aki legelőször tájékoztatott a feltételekről, ráborítom az asztalt….de túl sokan voltak, meg természetesen más eljátszani a gondolattal, mint megtenni azt. Sírva szaladtam el és egy lépcsőn ülve forgott velem a világ, hogy vajon most hogyan tovább?
Harmadik döbbenetes élmény a hiteleimmel kapcsolatban ért. Személyi kölcsön törlesztésemen ( az egyiken ) hála, biztosítás is van. A bank azt mondta, hogy hála ebben az esetben szerencsés vagyok, mert a munkanélküliség idején a bank fizeti helyettem a törlesztést. Persze csak akkor, ha igazolom, hogy regisztrált munkanélküli vagyok. Hoppá, sajnos ezt nem tudom igazolni, mert nem vagyok az.
Negyedik döbbenetes élmény, hogy számos telefonálgatás után, amiből az következik, hogy már a telefonszámlámat tuti nem tudom kifizetni, kiderítettem, hogy esetleg ha én nem vagyok BT beltag, hanem BT kültag leszek és a jelenlegi kültag lesz a beltag, akkor regisztrálnak. Igaz azt senki sem tudta megmondani, hogy ilyen esetben kapok segélyt is?! Ez nem is olyan fontos, mert ez első körben 18.000 Ft illetéket jelent a cégbíróság felé és természetesen csak ügyvéd tudja intézni, ami újabb ügyvédi költséget jelent. Megkérdezném a nagyokos embereket, akik ezeket a törvényeket hozzák, hogy a fészkes fenébe fizessen ki egy munkanélküli anyuka 40-50 ezer Ft-ot, hogy megoldja ezt a helyzetet? Jelenleg azt sem tudom, kitől kérjek kölcsön ételre?!
A sokadik döbbenetes élmény pedig az, hogy mint nem regisztrált munkanélküli, akinek még van egy BT. je ami nem hoz bevételt, köteleznek a minimálbér utáni járulékfizetésre!!!! Na ez a tuti egy munkanélküli, aki nem kap egy vasat sem az államtól és anyaként senki sem segíti és 10 éve alakított egy BT azt most, hogy semmije sem maradt még 40-50 ezer Ft körüli járulékfizetésre kötelezik havonta?!?!?
Ez technikailag azt jelenti, hogy minden hónapban amíg nem tudok kilépni mint beltag vagy átlépni mint kültag, vagy nem találok munkahelyet, addig csak folyamatosan gyűlik az adósság.
Nem csodálom, hogy sokan közülünk hétköznapi szürke emberek, apró porszemek, feladjuk, egyszer csak elfáradunk, egyszer csak nem jelent semmit sem az a mondat, hogy ,,ne csinálj semmi hülyeséget, mert ott a gyermeket, akiért élned kell”
Milyen ország ez ahol nincs remény, ahol nincs segítség, ahol nincs jövőkép, sem nekem sem gyermekemnek?! Ahol magára hagyják a polgárt, ahol büntetnek, ha nem fizetünk adót, de ezért cserébe semmi sem jár, ahol családok veszthetik el otthonaikat rosszul kommunikált hitelszerződések miatt, ahol a tévében vacsoracsata folyik, míg mások éhen halnak, ahol a sztárok élete zajlik a hétköznapi emberek drámáit csak akkor jeleníti meg a képernyő, amikor már a tragédia megtörtént, mi folyik itt mintha vakok lennénk.
MEGBOLONDULT EZ AZ ORSZÁG ??????,
